Az emberi személyiség a viselkedésen keresztül ismerhető meg, mivel a viselkedés az emberi idegrendszer legmagasabb szintű tevékenységének eredménye. Ugyanakkor a viselkedés elválaszthatatlan attól a környezettől, amelyben zajlik. Ez az oka, hogy mind az elemzés, mind a terápia az egyént a környezettel egységben szemléli.

A személyközpontú terápia Carl Rogers nevéhez fűződik. Rogers szerint az embereknek elfogadó kapcsolatokra van szükségük, ahol a terapeuta olyan készségeket használ, mint az empátia, a feltétel nélküli pozitív elfogadás. E terápiás forma központi hipotézise, hogy a feltétel nélküli elfogadásra épülő kapcsolat alkalmat nyújt a kliens számára, hogy személyisége fejlődjön. Ez a fejlődés az énkép pozitívabbá válását, önmaga és mások elfogadását segíti elő.

A relaxáció ellazulást, ellazítást, testi-lelki-szellemi egyensúlyteremtést, a harmónia visszaállítását, a belső béke, a lelki nyugalom állapotának elérését jelenti. Ellazítani izomzatunkat, és párhuzamosan elengedni lelki görcseinket, feloldani a lelki feszültségeinket, mozgósítani belső energiáinkat.

A kognitív terápia a kliens aktuális problémáinak megoldására törekszik a diszfunkcionális gondolkodás és viselkedés kedvező irányú megváltoztatásán keresztül. Ennek érdekében azonosítja a problémát kiváltó hiedelmeket és az ezeket fenntartó gondolkodási hibákat és kedvezőtlen viselkedésformákat.