Relaxációs módszerek

Relaxáció

A relaxáció ellazulást, ellazítást, testi-lelki-szellemi egyensúlyteremtést, a harmónia visszaállítását, a belső béke, a lelki nyugalom állapotának elérését jelenti. Ellazítani izomzatunkat, és párhuzamosan elengedni lelki görcseinket, feloldani a lelki feszültségeinket, mozgósítani belső energiáinkat.

A relaxációs módszerek olyan eljárások, amelyek az ellazulás, befelé figyelés, belső csend állapotának elérését segítik elő. Szoros kapcsolatban vannak az ősi meditációs módszerekkel, amiknek célja a mély belső elmélkedés, egy gondolat belső vizuális megjelenítése. Lépései pedig a belső csend állapotának megteremtése, a tudatba felvett tartalom tiszta figyelemmel kísérése és a belső válaszok megfigyelése és egyesítése.

Az imagináció a relaxált állapotban történő spontán, belső képekkel, vagy indukált szemléletes tartalmakkal való munka.
A relaxációs eljárások a legősibb lelki gyógymódok közé sorolhatók. Mára rengeteg módszerét fejlesztették ki, amik 3 nagy csoportba sorolhatók: aktív, passzív és integrált módszerek.

Aktív relaxációs módszerek

Ezen eljárások közé tartozik a Jacobson által az 1930-as években kidolgozott progresszív relaxáció. Célja a testi állapot tudatosítása, a felesleges izomfeszültségek kikapcsolása, szorongásmentesítés, az optimális testi-lelki tónus létrehozása.

Első szakasza a regionális, testtájak szerinti lazítás, a feszültség és ellazulás közti különbség tudatosítása aktív izomgyakorlatokkal.

A globális szakaszban az egész test ellazításával, képzeleti tartalmakkal való lélektani munka folyik.

A harmadik, differenciális szakaszban megtanítja a klienst a szokványos testhelyzetekben történő spontán feszültségmentesítésre. Az idők során számos változata alakult ki (pl. a Simonton-féle gyógyító képzeleti terápiával való kombinációja, vagy a Geesing-féle komplex immunprogram).

Passzív relaxációs módszerek

A passzív, kognitív, mentális relaxációk alaptípusa a J.H. Schultz német pszichiáter által az 1920-as években kidolgozott autogén tréning.

Az autogén tréning (AT) módszere a jógán, hipnózison, önszuggesztión alapul. Autogén, vagyis önmagából eredő, önmagától bekövetkező és tréning, mivel gyakorlással előidézhető, tanulható, kondicionálható. Fontos elemei az önmagunkra irányuló figyelem, önmegfigyelés és a passzív, elfogadó belső attitűd. Az AT alapfoka 6 gyakorlatot tartalmaz, melyet 3 hónapos gyakorlással lehet elsajátítani, ami gyakorlatonként 2 hetet jelent, napi háromszori otthoni gyakorlással.

Az autogén tréning hat alapgyakorlata:

  1. az elnehezedés - nehézségérzet, az izomzat ellazítása (de nem aktív lazítás révén)
  2. az átmelegedés - melegségérzet, a vérkeringés szabályozása, a perifériás kapilláris keringés normalizálása
  3. a szív gyakorlata - a szív nyugalmi működésének visszaállítása
  4. a légzés gyakorlata - nyugalmi légzés
  5. a napfonat gyakorlata - a napfonat (plexus solaris), a hasi idegfonat-hálózat tónusának szabályzása
  6. a homlok hűvösségének gyakorlata - a tiszta fej élménye.

A pszichoterápiás testélmény feldolgozó munka minden gyakorlata szimbolikus szinten is működtethető. Az izomellazítás egyéni élményeihez kapcsolódik annak megismerése, miben vagyunk görcsösek, az elnehezedés szimbolizálja azt, hogy mennyire tudjuk beleengedni magunkat ebbe az .önátadó. állapotba. A melegedés élmény az érzelmi melegséget, az érzésekre való érzékenységet deríti fel. A szívgyakorlat a szívügyeinket, szívesen/nem szívesen vállalt dolgainkat mutatja meg számunkra. A légzés a világgal való adok-kapok kapcsolatunkra utal. A hasi gyakorlat élménye a dolgaink .lenyelésére. lelki ügyeink .megemésztésére. vonatkozó egyéni élmények megismerését teszi lehetővé. Az utolsó, a homlok hűvösségének gyakorlata pedig az értelem vezérelt cselekvések, a mentális önuralom egyéni útjait tárja fel.

Utoljára frissítve:2014. december 06., szombat 14:26

Kapcsolódó elemek