Specifikus fóbia

Specifikus fóbia

A specifikus fóbiát konkrétan meghatározható helyzet vagy tárgy, esetleg állat idézi elő (pl.: magasság, repülés, zárt tér, pók, egér, béka, kígyó, teknős, stb.). Jellemző, hogy a személy az adott helyzetet, találkozást igyekszik elkerülni. Amennyiben ez nem lehetséges, a fóbiás szituáció pánikszerű félelmet, rosszullétet vált ki. Gyakran a helyzetbe való belépés gondolata is szorongást okoz a fóbiától szenvedő emberben. A fóbiás zavarok gyakran társulnak depressziós zavarokkal.

A fóbiás személy figyelmének központjába testének működése kerül, a tapasztaltak túlzott jelentőséget kapnak. Jellemzően gyors szívverésől, gyengeségről, halálfélelemről, megőrüléstől, kontrollvesztéstől való félelemről számolnak be, súlyos esetben pánikroham alakul ki.

Kialakulásának lehetséges okai:

A fóbia általában gyermekkorban, fiatalkorban alakul ki, és amennyiben nem kezelik évtizedekig, vagy élethosszig is eltarthat. Keletkezésében a szorongás játssza a fő szerepet. A szorongás forrása lehet agresszív, büntető szülői magatartás, az anya szeretetének elvesztésétől való gyermekkori félelem. Lehet trauma, a fóbiát okozó helyzethez, tárgyhoz kapcsolódó negatív élmény, vagy tapasztalat.

A félelemtől eltérően a szorongás forrása a személy számára nem felismerhető, a súlyos szorongás és a sikertelen megoldási kísérletek dezorganizálhatják a gondolkodást és viselkedést, pánikreakciókhoz vezethetnek. A veszély negatív hatásának, megélésének elkerülése érdekében a személy szorongáselhárító mechanizmusokat működtet, elfojtással, áttolással, kivetítéssel vagy más módon védekezik. Az áttolás révén a fóbiás személy az ismeretlen eredetű szorongást ismert tárgyhoz, helyzethez köti, ennek révén állapota számára és környezete számára érthetővé, bejósolhatóvá válik.

Kezelése:

A fóbiás zavarok kezelésének hatékony módját a kognitív-, és viselkedésterápiás módszerek képezik. Az expozíciós módszerek (szorongáskeltő inger hatásának teszik ki a személyt) azon alapulnak, hogy meghatározott állapotban, környezetben egy kidolgozott rendszer szerint közelítik a személyt az általa félelemkeltőnek tartott helyzethez, tárgyhoz. A közelítés lehet tényleges vagy képzeletbeli, fokozatos vagy kellő felkészítés után hirtelen, maximális intenzitású.

Utoljára frissítve:2014. december 06., szombat 14:23

Kapcsolódó elemek

Tovább a kategóriában: « Kényszeres zavarok Agorafóbia »