Kényszeres zavarok

Kényszeres zavarok

Kényszerbetegségek alatt a kényszergondolatokból és kényszercselekvésekből álló tünetegyüttest értjük. Minden ember életében előfordulhatnak kényszeres tünetek, vagy rituálék, de ezek önmagukban még nem jelentenek betegséget. Betegséggé akkor vállnak, ha tartósan (legalább két héten keresztül) fennállnak, naponta legalább egy órát lefoglalnak, és kellemetlenül, kínzóan ismétlődve, jelentősen akadályozzák az illető mindennapi életét.

A kényszergondolatok olyan visszatérő, kellemetlen gondolatok, késztetések, vagy képzetek, amelyek szenvedést, vagy szorongást okoznak. A beteg igyekszik más gondolattal, vagy cselekvéssel elnyomni, semlegesíteni. Felismeri azt, hogy ezek a gondolatok saját pszichéjének termékei, nem kívülről erednek. Leggyakoribb kényszergondolatok a rendre vonatkozók (amik az elrendezési, rendrakási kényszercselekvésekhez vezetnek), beszennyeződéssel, megfertőződéssel kapcsolatosak (amik tisztálkodási cselekvésekhez vezetnek), kóros kételkedés, agresszív tartalmú, testi tünetekkel, halállal kapcsolatos gondolatok.

A kényszergondolatok formailag obszesszív gondolatok, kételyek, félelmek, képzetek, meggyőződések lehetnek. Tartalmukat tekinteve piszokkal, beszennyeződéssel, vallással, szexualitással, halállal, betegséggel, ártalmakkal, agresszivitással kapcsolatosak lehetnek.

A kényszercselekvések ismétlődő cselekvések (pl.: zárellenőrzés, kézmosás, rendezgetés), vagy gondolati rituálék (számolás, szavak ismételgetése, stb.), amelyek eltúlzott jelenlétével a személy tisztában van, de sikertelenül küzd ellenük. E cselekvések célja a kényszergondolatok által kiváltott szorongás és szenvedés csökkentése, vagy valamilyen nem kívánt, rettegett esemény bekövetkeztének megakadályozása.

A felmérések azt mutatják, hogy a kényszerbetegség a 4. leggyakoribb pszichés kórkép (a fóbiák, alkoholizmus és depresszió után).

Kényszerbetegség kialakulása:

Kialakulásának mechanizmusára vonatkozóan nincs egységes elmélet. Az analitikus megközelítés szerint a személy egy elfogadhatatlan gondolat elhárítása során leválasztja azt értelmi jelentéséről, és az érzelmi töltés tovább él. Ez a szabaddá vált érzelmi töltés társulhat más gondolathoz, ami eredetileg nem elfogadhatatlan, de a téves társulásnak köszönhetően az új gondolat érthetetlen érzelmi jelentésű kényszergondolattá válik.

A tanuláselméleti megközelítés szerint a kényszeres tünetek a szorongáshoz kondicionálódott ingerek, ahol az eredetileg semleges gondolat egy szorongáskeltő ingerrel társulva maga is szorongáskeltővé válik.

Kialakulásában genetikai és biológiai tényezők is szerepet játszanak.

Kényszerbetegség kezelése:

A kényszerbetegségek kezelésében a viselkedésterápiás beavatkozásokra a betegek nagy része kedvezően reagál, mivel ezen technikák elsajátításával csökkenteni tudja a kényszergondolatok és kényszercselekvések megjelenésének gyakoriságát. E módszer alkalmazása és megtanulása esetén a beteg aktív közreműködése alapvetően fontos. Ennek feltétele a szoros és bizalmon alapuló kapcsolat a két fél között. Súlyosabb esetben a viselkedésterápia és a gyógyszeres terápia kombinációja bizonyult a leghatékonyabbnak.

Utoljára frissítve:2014. december 06., szombat 14:23
Tovább a kategóriában: « PTSD Specifikus fóbia »