Bulimia nervosa

Bulimia nervosa

A bulimia nervosában szenvedő betegre jellemző, hogy ismétlődően nagy mennyiségű táplálékot vesz magához, majd e habzsolás miatt fokozott bűntudatot érez, amit önhánytatással, vagy hashajtók, vizelethajtók használatával, szigorú diétával vagy fizikai túlterheléssel próbál ellensúlyozni. Korunkban a kövérségtől való félelem, a túlidealizált szépségideálnak való megfelelés miatt a táplálkozási rendellenességek soha nem látott mértékben jelentkeznek.

 

A bulimia nervosa tünetei sokban hasonlítanak az anorexia nervosa tüneteihez, a két kórkép kevert formában is észlelhető, amit bulimarexiának hívnak a szakemberek.

Kevésbé közismert azonban, hogy a bulimia nervosa súlyos, akár életet veszélyeztető testi szövődményekkel is járhat. A nőbetegeknél - az anorexia nervosához hasonlóan - menstruációs rendellenességek jelentkezhetnek. Az állandó önhánytatás miatt a fogzománc károsodik, ami fogszuvasodáshoz, végső esetben fogvesztéshez vezethet. A falásrohamok következtében előfordulhat gyomortágulás, gyomor- és nyelőcsőrepedés is. Az állandó hánytatás, has- és vizelethajtás miatt a szervezet elektrolit háztartásának felborulását okozza, minek következtében súlyos, életveszélyes állapot alakulhat ki.

A bulimia nervosa tünetei gyakran rejtettek, a beteg titkolja a családtagjai előtt is, s mivel a bulimia minden tápláltsági állapotban megjelenhet, többnyire normál testsúllyal jár, a környezet nehezen veszi észre. A felismerésben a fogorvosoknak, háziorvosoknak fontos szerepük van.

Gyakran felmerülő kérdés, hogy miért alakul ki a betegség.

Az evészavarok kialakulásában a biológiai, pszichológiai és társadalmi-kulturális faktorok egyaránt lényegesek. A mai korra jellemző szépség- és karcsúságideál komoly befolyással lehet a fiatal lányok vélekedésére, hiedelmére a saját testükkel kapcsolatban. További kockázati tényező bizonyos foglalkozási csoportokba (manökenek, táncosok), illetve a közép- és felső társadalmi rétegbe való tartozás.

A biológiai elméletek az étvágy, éhség és telítettség bonyolult szabályozásának illetve, biokémiai tényezőkben talált elváltozások szerepét emelik ki. A kognitív-viselkedésterápiás elméletek az értékelésbeli deficitek, a testképzavar jelentőségét, a családdinamikai elképzelések a tünetek családi jelentését (az evés megtagadása igen gyakran a családon belüli dac megnyilvánulása lehet) jelentését hangsúlyozzák.

A beszélgetésekre épülő pszichoterápiás beavatkozások ezen elméleti feltevések mentén haladnak. A családterápia a tünetek kialakulásában szereplő családi diszfunkciók korrekciójában, az önállósodás elősegítésében nyújt segítséget. Az egyéni pszichoterápiában a legnagyobb szerepe a pszichodinamikusan orientált terápiáknak és a tüneti viselkedés korrekcióját célzó viselkedés- és kognitív terápiáknak, továbbá a kapcsolati problémák megváltoztatását központba állító interperszonális terápiának van. Enyhébb esetekben a táplálkozási szokásokat célzó pszichoedukációnak fontos szerepe van.

A kórházi felvételt a tünetek súlyossága (öngyilkossági veszély, kontollvesztett evés) és a családi diszharmónia mértéke indokolhatja.

A bulimia nervosa tünetei:

– falásrohamok, amelyekre a kontrollvesztés érzése jellemző
– testsúlycsökkentő manipulációk (önhánytatás, hashajtózás, vízhajtózás, koplalás, testedzés)
– testképzavar, állandó aggodalmaskodás a testsúly és alak miatt,
– a tünetek gyakorisága (legalább heti két falásroham)
– menstruáció elmaradása.

Utoljára frissítve:2014. december 16., kedd 19:08
Tovább a kategóriában: « Depresszív zavarok Anorexia nervosa »