A pánikzavar akkor diagnosztizálható, ha: ismétlődő pánikrohamok jelentkeznek váratlanul, kiszámíthatatlanul, a legkülönbözőbb helyzetekben, és a rohamokat tartós előrevetítő szorongás követi. Ez a szorongás megnyilvánulhat az újabb rohamoktól való félelemben, ismétlődő, állandósult rettegésben a roham vélt következményeitől.

A pánikrohamot nem valamilyen kémiai szer provokálja, illetve nem valamilyen egyéb betegség tüneteként jelentkezik. Ugyanis egyes kémiai anyagokkal típusos pánikrohamot lehet előidézni.
A pánikroham jellemzője, hogy egy jól körülhatárolható időszak alatt intenzív félelem vagy heves diszkomfort érzés jelentkezik, melynek általában megfigyelhető kezdete és vége van.
A roham során erős szívdobogásérzés, remegés, izzadás, hidegrázás vagy hevülés, fulladás-közeli érzés, fuldoklás, mellkasi fájdalom, szédülés, zsibbadás, hányinger, hasi diszkomfort érzés, az észlelés torzulása, halálfélelem, megőrüléstől való félelem azonosítható.
A pánikzavar jelentkezhet agorafóbiával vagy anélkül.
Jelenlegi ismereteink szerint a pánikzavar kialakulásában genetikai, biológiai, pszichológiai és környezeti tényezők is szerepet játszhatnak.
Lélektani dinamikájának fontos tényezője lehet az ambivalens dependencia-igény (függőség valakitől) vagy konfliktus, szeparációs félelmek, túlkontrollálás. Sok esetben megjelenik a „maradjak, vagy ne maradjak egy kapcsolatban” kínzó dilemmája.
Kognitív modellje szerint a pánikzavarban szenvedő személyre jellemző:
1. fokozott pszicho-fiziológiai hajlam a vészreakció kiváltódására, illetve fokozott érzékenység a hiperventillációra (túllélegzésre)
2. A testi érzések maladaptív, negatív értelmezése, katasztrofizálása (túlzott jelentőséget tulajdonít a testi működései változásának), ami egyfajta gondolkodásbeli zavarként jelentkezik. Észlelve a szorongás élettani tüneteit a vészjósló gondolkodás miatt a szorongás továbbfokozódik, és ördögi körként a testi tünetek is tovább erősödnek.
3. Az előrevetített szorongás miatt fokozott önmegfigyelés. Újabb rohamtól tartva a betegek fokozottan figyelik testi történéseiket, így olyan érzetek is tudatosulnak, amiket korábban nem vett észre.
4. A különböző elkerülő viselkedések, amelyek fenntartják a negatív interpretációkat, és a szorongás rögzüléséhez is hozzájárulnak. Emellett az elkerülő viselkedések meggátolják a beteget abban, hogy olyan élményekhez, tapasztalatokhoz jusson, amelyek ellentétesek a negatív hiedelmeikkel és megkérdőjelezik azokat.
Kezelésében ötvözzük a kognitív-, viselkedésterápiás és relaxációs technikákat.