Túlzott szorongás vagy aggodalom számos eseménnyel, körülménnyel, aktivitással (munka, iskola) kapcsolatban, legalább hat hónapon keresztül.

A generalizált szorongás legfőbb jellemzője a folyamatos, állandó és általános szorongás . ami nem korlátozódik meghatározott helyzetekre . aggódás, félelmek, feszültség, nyugtalanság, az általános idegesség, tenziós fejfájás, izomfeszülés, reszketés, izzadás, szédülés, szívdobogásérzés, gyomorpanaszok, vegetatív izgalmi állapot, feledékenység.
A kórkép legfőbb pszichopatológiai sajátossága a hétköznapi eseményekkel kapcsolatos, szinte folyamatos aggodalmaskodás, túlzott félelmek, szorongások. Ezek nem kötődnek valamely jól meghatározott tárgyhoz (mint az egyszerű fóbiáknál), bizonyos helyzetekhez (mint agorafóbiában, vagy szociális fóbiában) vagy testi észleléshez (mint hypochondriában). Éppen ezért a GAD elnevezésében, a .generalizált., vagyis .általános. kifejezés arra utal, hogy a legtöbb szorongásos zavartól eltérően ennek a betegségnek nincsenek olyan jól meghatározható, markáns jellegzetességei, mint amilyenek például a pánikrohamok, vagy a kényszerek.
A tünetek általában lassan, fokozatosan fejlődnek ki, a zavar elhúzódó lefolyást mutat, bár súlyosságuk az idő folyamán változhat. Az állandósult szorongás tartós, az életet nehezítő állapotot eredményez. A személy fizikai és szellemi teljesítőképessége, munkabíró képessége jelentősen csökkenhet, társas kapcsolatai beszűkülnek, súlyos esetben szociális izoláció következhet be. Negatív életesemények, környezeti stressz-hatások a tünetek felerősödését okozhatják.
Jellemző, hogy a generalizált szorongásban szenvedők aggodalmaikat általában a környezetükre is kiterjesztik, túlféltik családtagjaikat, gyermekeiket. Általában sokat foglalkoznak a közeljövőben várható eseményekkel, ezekben is többnyire a nehézségeket, a kudarcok lehetőségét látják. Rossz előérzeteik vannak, időnként potenciálisan bekövetkező .katasztrófa. balsejtelmeitől gyötrődnek.
Általában maguk is belátják, hogy aggodalmaik valójában indokolatlanok, eltúlzottak, de szorongásukat nem tudják leszerelni.
A GAD felismerése és megfelelő kezelése rendkívül fontos, mert a statisztikák szerint a nagyon gyakori zavar: élete során a népesség kb. 5 százaléka szenved tőle, ami Magyarországon 500.000 embert jelent. Az előfordulása kb. háromszor gyakoribb nőknél, mint férfiaknál. A betegség kezdete általában a húszas évek elejére tehető, de ez egyénileg változó lehet.
A zavar jelentőségét gyakorisága mellett súlyos következményekkel járó szövődményei, az alkohol-, illetve gyógyszerfüggőség, és a magas öngyilkossági kockázat adják.
Kezelésében a legtöbb adat a kognitív viselkedésterápia hatékonyságát támasztja alá, amit célszerű relaxációs módszerekkel kombinálni.